A Zeneakadémia felé vezető úton

Májusban a 17 éves Székely Beliánt választották Budafok-Tétény ifjú művészének. Az Eötvös József Gimnázium diákja nyolc éve zongorázik, és úgy gondolja, hogy érettségi után a Zeneakadémián vagy egy külföldi művészeti egyetemen tanul majd tovább. Székely Beliánnal beszélgettünk, aki ebben a tanévben a zeneiskolai Cziffra György Zongoraversenyen szólóban és kamarazenében, valamint egy online nemzetközi versenyen is kiemelt arany minősítést kapott.

– Mikor kezdődött a zene iránti érdeklődésed?

– Nyolc éve kezdtem zongorázni, előtte egy évig furulyáztam. A családomban senki sem zenész, úgyhogy nem ebből a közegből jövök. Eleinte inkább szülői ösztönzésre jártam órákra, nagyjából három éve jött el az a pont, amikor már magamtól is leültem gyakorolni. Az utóbbi egy évben életem egyik legfontosabb részévé vált a zongorázás, és ha időm engedi, napi három-négy órát is gyakorolok.

– Van kedvenc korszakod, zeneszerződ vagy zongoraművész példaképed?

– Talán a romantika áll hozzám a legközelebb, de igazából nagyon sokféle korszak érdekel. Egy alkalommal adhattam már szólókoncertet, amelyen Bachot, romantikus szerzők műveit és kortárs zenét is játszottam. Kedvenc zeneszerzőt nehéz mondani, mert folyamatosan változik, hogy éppen mi foglalkoztat. A zongoristák közül Vladimir Ashkenazy játékát nagyon szeretem, a magyarok közül pedig Kocsis Zoltán felvételei vannak rám a legnagyobb hatással. Élőben eddig Balázs János és Bogányi Gergely koncertjeit élveztem a leginkább. Meghatározó élmény volt számomra, amikor a Budafoki Dohnányi Zenekarral felléphettem.

– Ki egyengeti a zenei pályádat?

– A szüleim és a tanáraim. A Nádasdy Kálmán Alapfokú Művészeti Iskolában Boros Árpád tanít, és hetente egyszer a New Yorkban élő György Ádám is foglalkozik velem, akivel online dolgozunk egy speciális oktatási rendszeren keresztül. Ő személyesen is tart órákat, amikor Magyarországra jön. Nyáron majd három hetet fogok eltölteni a zongoraakadémiáján, Pomázon.

– Egy erős középiskolába jársz, zongorázol és néptáncolsz. Győzöd idővel?

– Néha nehéz, de szerencsére mindegyiket szeretem. Az Eötvösben matek–történelem irányultságban tanulok, közben előre hozott érettségit teszek földrajzból. A nyelvek is fontosak számomra: angolból most a C1-re készülök, és németül is tanulok. A rózsakerti általános iskolában kötelező volt a néptánc. Idővel nagyon megkedveltem, és ma már a Nádasdy Táncegyüttesben táncolok. Szeretem azt a közösséget és az energiát, amit a tánc ad. Jó egyensúlyt teremt a sok gyakorlás mellett.

Tamás Angéla